„Karácsony kalácsbúl, húsvét tojásbúl, pünkösd forgácsbúl.”

Pünkösdi hiedelmek és szokások Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

Pünkösd a keresztények egyik legnagyobb ünnepe: szerevesen összefügg a húsvéttal, úgy is értelmezhetjük, mint a húsvéti csoda beteljesedését. A „pünkösd” elnevezés a görög „pentekosztész”, ’ötvenedik’ szóból származik, ugyanis pontosan ötven nappal követi a húsvétot.

A tanítások szerint a Szentlélek leszállt az emberek közé, és kis lángnyelvecskék formájában „kiáradt”; ezért nevezzük pünkösdöt a Szentlélek kiáradása ünnepének.

Pünkösdi ikon

Több pünkösdi néphagyományt is ismerünk, ám azok a legtöbb esetben nem a bibliai eseményekből gyökereznek, hanem bizony a pogány időkből; ezért nem meglepő, hogy a 16-17. században az egyház tiltotta – többek között – a pünkösdi szokásokat, rítusokat. Az ekkor végzett gyakorlatok a tavaszhoz kötődtek: termékenységet, megújulást kívántak általuk előidézni.

Az egyház olyannyira tiltotta az általa eretneknek titulált hagyományokat, hogy a csetneki zsinaton (1594) határozatba foglalva megtiltotta a pünkösdi királyválasztást, táncokat és játékokat.

Egy 1692-ből fennmaradt csíkkozmási tiltás így szól: „Eleitől fogva régi időben is mindenkor tilalma volt a sátoros ünnepeken való táncolásnak, királynéasszony ültetésnek, mely pogányoktól maradott szokás ezután is tilalmas.”

Tessedik Sámuel (Samuel Tešedík) evangélikus lelkész pedig arról hagyott feljegyzést 1770-ben, hogy a megtiltották a májusfák templomba vitelét, mivel a helyi gazdák legszebb gyümölcsfáikkal találkozhattak, mint „dekorációs” elemekkel.

A templomokat tölgyfaágakkal is díszítették, melyekről a hívek kis gallyakat törtek mise után és hazavitték. A tölgyfaágacskákat imakönyveikben őrizték, és szükség esetén használták: jégveréskor vagy vihar alakalmával tűzbe dobták, hogy füstje elűzze a rossz időjárást. Volt, aki a káposzta közé dobta a gallyakat, mivel úgy tartották, hogy így nem támadja meg a hernyó.

A következőkben ismerjük meg a magyar nyelvterület és megyénk, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye pünkösdi hiedelmeit, szokásait!

Májusfákkal díszített templom pünkösdkor (Maglód)

Hiedelmek

Ebben az időszakban számos időjárás- és termésjóslási gyakorlatot végeztek: a Gyimesekben például úgy tartották, hogy ha ilyenkor esik, akkor az éven jó lesz a termés; ugyanakkor szinte egész magyar nyelvterületen ismerjük azt a mondást, miszerint a „Májusi eső aranyat ér.”; ezzel szemben a pünkösdi viszont rosszat hoz. Baranya bortermelő vidékein pedig ugyancsak az időjárással, mégpedig a szép idővel hozták összefüggésbe az évi bor bőségét.

A magyar néphit szerint a pünkösd hajnalán szedett gyógynövények kiváló összetevői lehetnek különböző orvosságoknak, főzeteknek. Pünkösd „pitymallatkor” a lányok, asszonyok a harmatos mezőn, erdőben gyógynövényt gyűjtöttek, más munkáktól ugyanakkor tartózkodtak: mint minden nagyobb ünnepen, ekkor is érvényesek voltak a munkatilalmak. Tilos volt mezőgazdasági- és házimunkát végezni, kiváltképp kenyeret sütni. A gazdasszonyok viszont már előre felkészültek, és a kenyereket már az előző napokban megsütötték.

Gyógynövényes asszony

Bár napjainkra szinte teljesen kikopott a köztudatból, pünkösd ünnepe is kapcsolatban állt a vízzel, annak jótékony hatásaival. Szegeden úgy tartották, hogy a pünkösdi harmatnak gyógyító-, varázsereje van. Ugyancsak Szegeden volt szokásban, hogy a még meg nem házasult lányok megfürödtek a Tisza vizében, hogy így segítsék elő termékenységüket, egészségüket, illetve azt, hogy esetleges betegségeikből kigyógyítsák magukat.

Szokások

Az egyik legősibb és legtipikusabb pünkösdi szokás a „pünkösdkirály-választás”, mely kiegészülhetett – területtől függően – más ügyességi feladatokkal, próbákkal, pl.: kakasütés, bikahajsz, lóverseny.

„Rövid, mint a pünkösdi királyság.”-tartja a mondás. Ám nem is olyan rövid, s nem is csak valami’ címről van szó, hiszen igen értékes kiváltásokat kapott a pünkösdkirálynak megválasztott személy.

Hogyan választották a pünkösdkirályt?

Például lóversenyt tartottak, melynek győztese kapta meg a királyi címet. Előfordult egyes vidékeken – például Brassó környékén – az is, hogy egy állatot kellett feláldozni a cím megszerzéséhez. Ilyen szokás volt a kakasütés. Napjainkban az élő kakas helyett, kakast ábrázoló táblát használnak.

Kakasütés (Apáca, Brassó vm.)

Nádudvaron a lóversenyt tekézés és birkózás egészítette ki, tehát a versenyzőknek több fordulón kellett bizonyítaniuk tudásukat és erejüket. Az ügyességi feladat győztese egy évig viselte a királyi címet. Kiváltságai közé tartozott, hogy egy évig minden kocsmában ingyen fogyaszthatott, hivatalos volt minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre. A király jószágait a társai követesek voltak őrizni, ha úgy került; ha pedig valami apróbb vétséget, kihágást követett el, azért nem járt testi fenyítés.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

Az utóbb említett, ügyességi feladattal összekötött királyválasztás megyénkben szinte alig maradt fenn. Hozzá kapcsolható, annak maradványaként említhető a rakamazi „királyfutás”, melyről Farkas Pál számolt be 1846-ban a Honderü folyóiratban.

„A királyfutás ebből áll. A kocsisok s béresek, kiknek száma e faluban százakra
megy, magok között egy fő embert szoktak évenkint választani, − kit ők királynak neveznek. E
királyság csupán a futás’ mestersége által elnyerhető. − A kocsisok lóháton, díszruhájokban,
virág- s kardokkal ékítve, az ökrészek pedig gyalog a jeladásra kitűzött pontok felé
iramodnak. […] A király ezen egész évben lovát s Ökrét nem őrzi, ő csak parancsol, s parancsát
a kisbiró hajtja végre.”

Ismeretes volt ugyanakkor megyeszerte a pünkösdkirályné-választás, melyet „mavagyonolásnak” neveztek, utalva erre a szokást végzők által énekelt dalocska kezdősorára: öt-hat kislány járt házról-házra és közben pünkösdi énekeket énekeltek. A lányok közül az egyik királynénak, míg egy másik menyasszonynak volt beöltözve.

A dalocskák egyike így hangzik:
„Ma vagyon, ma vagyon, piros pünkösd napja,
Hónap lesz, hónap lesz, a második napja!
Andriás, bokrétás jól megtartsd, jól megtartsd,
Király asszony pálcáját…”

A pünkösdi királynéjárásnak ugyanakkor „termésvarázsló” haszna is volt, mivel a házaló lányok magasra emelték a keszkenőjüket és azt hajtogatták, hogy „Ekkora legyen a kender, idáig nőjön fel!”.

A köszöntőért cserébe süteményt, különféle édességeket kaptak. Miután végig járták az egész falut, a lányok összegyűltek valamelyikük pajtájában, és a begyűjtött süteményekkel asztalt terítve csaptak egy nagy „lakodalmat”.

Pünkösdi királynéjárás a Sóstói Múzeumfaluban

Nagydobronyban úgy tartotta a mondás, hogy „Karácsony kalácsbúl, húvét tojásbúl, pünkösd forgácsbúl.”: mivel pünkösdre csak az maradt, ami húsvét óta nem fogyott el. Disznóság sem igazazán maradt már ekkorra, így kakast vágtak, levest főztek belőle.

Megyeszerte pünkösd első napján tartották a majálist, mely kiváló alkalomként szolgált arra, hogy a falu apraja-nagyja összegyűljön. Az esemény helyszínéül a falu valamelyik rétje szolgált, cigányzenészek húzták a nótát, a fiatalok pedig – a szülők felügyelete mellett – jól érezték magukat, táncoltak.

Az ételek lacikonyhákban készültek, ahol szabad tűzön bográcsos ételeket, pörköltet, gulyást készítettek. A szegényebbek, akik nem tudták a megfizetni a lacikonyhákat, zsíroskenyeret vittek magukkal és abból fogyasztottak a játékok, mulatságok között.

Lacikonyha

Felhasznált irodalom

BODNÁR Zsuzsanna

A naptári év ünnepei, szokásai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

internetes hozzáférés: https://bodnarzsuzsa.premiumweb.hu/menu/letoltheto-ekonyv

ORTUTAY Gyula
1981 „pünkösd” Szócikk. In: Magyar néprajzi lexikon, Negyedik kötet. In.: Ortutay Gyula –
Bodrogi Tibor, Diószegi Vilmos, Fél Edit, Gunda Béla, Kósa László, Martin György, Pócs Éva,
Rajeczky Bejamin, Tálasi István, Vincze István, Budapest, Akadémiai Kiadó

Képek

Májusfa

Pünkösdi királynéjárás

Falusi mulatság