Máriapócs A „pócsi búcsu” néprajzos szemmel

Búcsújárás

A „pócsi búcsu” néprajzos szemmel

Kegytemplom, Máriapócs

Máriapócs messze földön híres búcsújáró hely, de vajon tudja-e mindenki, hogy

…mi is az a búcsú?

A magyar ,,búcsú” szó az ótörök „bošay” ~ „bošuy” = felmentés, engedelem szóból származik, mely már a honfoglalás előtt bekerült a magyar nyelvbe. Későbbi, „bűnbocsánat” jelentése csak évszázadokkal később épült be a keresztény kultúrkörbe. A ,,búcsú” szó egyéb jelentései: engedély, bűnbocsánat, vezeklés, zarándoklat, búcsúvásár.

A búcsú a római katolikus egyház liturgikus gyakorlata. A 16. század (Tridenti zsinat) óta világosan elkülönül a gyónás szentségében megvalósuló bűnbocsánat a bűnökért kiszabott büntetés elengedésétől.

Búcsújárók

Mit is jelent ez?

A gyónás során a bűneit megvalló, teljes bűnbánatot tanúsító személy a feloldozással bűnbocsánatot nyer, nem kap a halálos bűnökért örök szenvedést, ám – és itt jön a fordulat! – a már megbocsátott bűnökért visszamaradnak adott ideig tartó büntetések, melyekért a bűnösnek bizonyos ideig a tisztítótűzben kell szenvednie. A római katolikus dogmatika szerint a visszamaradt bűnök elengedhetők a búcsú segítségével. A görögkatolikusok körében ugyancsak kialakult a búcsújárás intézménye, így saját búcsújáróhelyeket hoztak létre, pl.: Máriapócs, Füzesmikola (Erdély).

Füzesmikola, Erdély

Hogyan jönnek létre búcsús helyek?

Búcsújáróhelyeknek, zarándokhelyeknek, kegyhelyeknek nevezzük azokat a helyszíneket, melyek felkeresésével búcsú nyerhető el. Ezeken a búcsús helyeken szentekhez kapcsolódó kegyképek, kegyszobrok vagy szentek ereklyéi találhatók. A hívek ezeket keresik fel a zarándoklat során. Rendszerint valamilyen csodás esemény is kapcsolódik a zarándokhelyekhez, melyek évfordulója, az azokra való emlékezés is eredményezhet búcsút. A templomok, kápolnák védőszentjeinek évente megtartott emlékünnepéhez is kapcsolódhat búcsú. Számszerűsítve tehát három búcsús helyszínt különböztethetünk meg: 1.) szentek életének jeles helyei, 2.) sírhelyek (testereklyék), 3.) tisztelet tárgyainak (kegyszobor, kegykép) helyei.

Szent István ereklye, Szent Jobb

A búcsú mint rituális dráma

A búcsú elvégzése különböző mozzanatokból épül fel, különböző helyszíneken. A búcsú résztvevői évről évre eljátsszák a különféle szertartásokat, rituális gyakorlatokat. A zarándokok a búcsú elnyerése mellett a katartikus, földöntúli vallásos élmény megtapasztalására is törekednek, ezért értelmezhetjük a búcsút rituális drámaként.

A zarándokhelyre történő látogatás lelki előkészületekkel kezdődik, illetve a búcsúnyerés szándékának megfogalmazásával. A búcsús út megtételét követi a kegyhelyre történő megérkezés, beköszönés, majd a kegyszobor, kegykép, ereklye meglátogatása és megérintése, megcsókolása (érintőzés, értetkőzés). Érintőzéskor valamilyen tárggyal, kendővel, olvasóval, gyertyával, érmével, szentképpel is történhet a megérintés, mivel azt haza tudják vinni, akár búcsús ajándékként. A szentmise, a gyónás és az áldozás ugyancsak a zarándoklat szerves részét képezik. Magyar nyelvterületen igen elterjedt az ún. templomalvás; azaz mikor a búcsús hívek a templomban, kápolnában töltik az éjszakát. Ez önmagában is lehet búcsús fogadalom, mivel a testnek nehézségként, a léleknek pedig a megkönnyebbüléshez vezető útként jelenik meg. Hasonló testi sanyargatás a templom többszöri, például térden vagy négykézláb történő megkerülése.

A búcsúfia vásárlása elengedhetetlen része a zarándoklatnak. Ezeket az ajándékokat maguknak, vagy inkább az otthon maradottaknak vásárolják.

A búcsújárás nemcsak vallási eseményeket foglal magába, hanem a szórakozásnak is teret ad (körhinta, bazár, evés-ivás). A búcsú egyik utolsó epizódja az áldásosztás, mely felkészít a hazaútra. A hazafelé tartó zarándoklat már az elnyert búcsú tudatában történik. A résztvevők testileg megfáradva, ám lelkileg feltöltődve érnek haza, ahol a település határában az otthon maradottak köszöntik őket őket. Ekkor történik a búcsúfia szétosztása is. Ezután a zarándokok visszatérnek a hétköznapokba, közben pedig remélik, hogy a következő évben újra eljuthatnak a búcsúba.

„Érintőzés” zöld ággal, Csíksomlyó

Máriapócs

Máriapócs az első világháborút megelőzően a Kárpát-medence egyik legnagyobb, napjainkban pedig a magyarországi görögkatolikusok legfőbb zarándokhelye. Pócs háromszor volt csodák helyszíne, így vált a századok során búcsújáróhellyé. A csodás történések egy Mária-ikonhoz kötődnek, mely 1696 és 1905 között háromszor könnyezett. A könnyezést a császár és az egri püspök is kivizsgáltatta, melynek eredménye egyértelmű volt: csoda történt. A Bécsbe szállított ikonról másolat készült, mely a pócsi kis fatemplomba került. A csoda a másolat esetében még kétszer következett be 1715-ben és 1905-ben. Ezek tiszteletére épült a mai barokk stílusú kegytemplom, amely 1948-ban basilica minor rangot kapott.

Kegykép, Máriapócs

A pócsi búcsúk

Máriapócson számos búcsút tartanak, az egyik legnagyobb augusztus 15-éhez, Nagyboldogasszony napjához kapcsolódik. Pócson nemcsak magyar, hanem más nemzetiségű hívek is megjelennek, akik számára külön búcsúkat is tartanak (pl.: szlovák vagy román ajkú szentliturgiák). A görögkatolikusok eredményes roma pasztorációját bizonyítja az évente megrendezésre kerülő cigány búcsú (szept. 18–19.). Ebben a két napban az ország különböző részeiből érkező cigány közösségek kerülnek előtérbe, és a szentliturgiák nagy része is lovári nyelven folyik.

Kegytemplom, fatemplom és zarándokház, Máriapócs

Ajaki zarándokok Máriapócs felé

Offerek a népi gyakorlatban

Offernek nevezzük azokat a tárgyakat, melyek Szűz Mária vagy a szentek segítségének, közbenjárásának elnyerését célozzák. Ilyen tárgyak lehetnek például pénz, ékszer, gyertya, stb. Formáik gyakran hasonlíthatnak a megsegíteni kívánt emberre, testrészére vagy épp állatra. Ilyen különleges és változatos offer formakincset őrzött Máriapócs egészen az 1970-es évekig.

A gazdag pócsiak ezüstből és más fémekből, a szegény parasztok sárgára, ritkábban pirosra színezett viaszból készült fogadalmi tárgyakat használtak. A viaszfigurákat helybéliek készítették, a hozzájuk való fa öntőformákat pedig kerékgyártó mesterek, ritkábban ugyancsak parasztok faragták. A készítők nem offernek, hanem „viasznak” vagy „gyertyának” nevezték munkájukat. A viasztárgyak a búcsút megelőző 1-2 napban készültek, de az is előfordult, hogy a búcsú napján, mivel a kiszáradás a tárgyak törését, sérülését okozhatta. Mindig nők árusították a templom kerítésén kívül. A vásárlók szükségük alapján nevezték meg a megvásárolni kívánt offert, azaz: „egy lábat kérek, egy szívet kérek, egy fogsort kérek, egy babát kérek, egy házat kérek, egy tehenet, malacot, borjút… stb. kérek”. A megvásárolt figurákat a hívek az oltárra helyezték, így ajánlva fel azokat és a hozzájuk tartozó kéréseket a Pócsi Szüzanyának. Az offereket később a templom személyzete összegyűjtötte és beolvasztotta gyertyáknak, melyeket meggyújtva vált valóra a kérés. Az is bevett szokás volt, hogy a figurákat a készítők visszavásárolták, majd újraolvasztották, így folyamatos körforgást tartva fenn.

Az offerek készítését és árusítását az egyház 1970-71-ben betiltotta. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a szokás a tiltás nélkül, saját magától is megszűnt volna, amit a viaszöntéssel foglalkozók számának csökkenése jelez a ’60-as évek végén, ’70-es évek elején Máriapócson.

Pócsi offerek viaszból

Ezüst offerek, Máriapócs

Zárás

Bár Máriapócs az évszázadok során számos változáson esett át, napjainkban is hordozza eredeti, hitbéli üzenetét; ugyanakkor a zarándokok, látogatók számára egy nem hétköznapi, kulturálisan sokszínű élményt és tapasztalást kínál. Tehát aki teheti, látogasson el Pócsra!