A múzeumfaluba menve napjában kétszer kerékpározok keresztül András bácsi legelőjén, Tímár község Szabolcs felé eső végén. A morotva és a műút közé beszorult kis gyepcsík adja az élés javát, az út másik oldalán pedig a kerékpárút töredezett aszfaltja óv egy maroknyi gyepet a mindent elemésztő ekéktől. Reggelente, ha a kerékpárútra szóródott juhgané nem jelezné, hol járok, akkor is feltűnne, hogy az utacskát végestelen végig a nadrágszáram verdeső harmatos gaztengerből hirtelen „tágas” térre jutok pár méterrel a falu előtt. A tövig rágott fű jelzi a jószág szorgalmatos munkáját, és örök figyelemfelhívást intéz a parlagfűbe fulladt Magyarországnak, mi is lenne a teendő. Néha András bácsit is megpillantom, amint gyalogszékén ülve, lábánál heverő kutyájával vigyázza vagy 60 birkáját, nehogy egy kósza kamion cafatokra tépje valamelyiket, esetleg betévedjenek a Szabolcs megyét elnyelő kukoricaszörnyeteg szélébe, károsítva ezzel a nemzet etanol gyártását, vagyis Európa energia biztonságát. Gondolom a falka és a juhász egyaránt epekedve várja a tarlószabadulást, hogy végre kinyíljon nekik a határ, és aratás után a következő vetésig kitörhessenek az egymásra rétegződött mezőgazdasági innovációk szabta rezervátumukból. Régebben nagyobb nyájakra ügyelt, de nyugdíjas korára beéri ekkora falkával. Lánya kisboltot visz a telken, amin a hodály is áll, fia tekintélyes méretű traktorokkal hordja a saját termést.
A András bácsiról és több ezer sorstársáról az agrártudomány szakembereinek véleményét az alábbi doktori dolgozatból vett idézet jól szemlélteti.
„A piacképesség szempontjából a 300-500 anyajuhot tartó tenyészetek életképesek. A juhlétszám növelése a legelőterületek kihasználása érdekében indokolt. A gazdaságméret növelése indokolt, az életképtelen kis gazdaságok helyett életképes, korszerű, hatékony működésű gazdaságokra van szükség. Megfelelő minőségi és mennyiségi termelés esetén a piac bővítése is elképzelhető.”
Eme szakvélemény a piaci szempontokat vette figyelemebe, miközben egy juhfalka és a hozzá kapcsolódó család és élettér jóval bonyolultabb része társadalmunknak. Mert ennyi erővel, piaci szempont alapján a gazdaságtalanul működő emberi családok megszüntetése is indokolt lehetne. A kistermelő juhtartás elsődlegesen családtípus, életforma közösség, és csak ezen túl mezőgazdasági termelőüzemként a nemzetgazdaság része. Az ilyen több fajból álló összetett családoknak tekintet (multispecies families) szerveződések kutatásánál külföldön elsősorban a kedvtelésből tarott állatok és gazdáik alkotta közösségeket vizsgálták, de nézetem szerint ez a megközelítés alkalmas a piaci szempontból látszólag életképtelen, mégis tartósan létező, gazdaságinak látszó jószágtartó tevékenységek megértésére is. Sokan úgy képzelik, ha nem esznek húst, azzal szeretik a jószágot, miközben hozzájárulnak számos csodálatos állatfajta kipusztulásához. Mások meg akarnak szabadulni az ölés terhétől és a mindennapi jószággondozástól, elfogadják, hogy életidegen üzemekben kínzott állatok lefóliázott tetemeit etetik a családjukkal. E két véglet között ott a kitaposott út, a családban tartott jószág, ami szeretetkapcsolatban él az emberrel, mielőtt táplálék lesz belőle. És itt nem arra a szeretetre gondolok, amikor a kismalacra rózsaszín pulóvert adunk és gyerek helyett tartjuk, hanem arra, amikor minden nap gondoskodunk róla úgy, ahogy neki a legtermészetesebb. De ehhez áldozathozatal szükséges. Ahogy Jézus mondja: „a jó pásztor életét adja a juhokért”. Ez összecseng egy másik evangéliumi hellyel, hogy „aki elveszíti életét, megnyeri azt”. Mai világra ez úgy is érthető, hogy aki kilép a ma kényszerített mederből és hajlandó megosztani életét növényeivel és jószágaival, annak teljesebb, egészségesebb és valódi élete lesz. Bár lehet az évi két hét „nyaralásnak” nevezett időszaki rabszolgafelszabadítás helyett kertet gazolunk vagy szénát csinálunk. Mert mindegy, hogy a Mekongban szeméttel etetett harcsa húsát esszük, vagy elűzött falusiak földjein termelt bioszóját majszolunk lemondunk a valódi életről, a valódi táplálékról és kilépünk az emberlét alapját jelentő szeretet körforgásából.