Díszített bot

János evangéliuma 10. részében olvashatjuk Jézus egyik példabeszédét a következő kijelentéssel: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért.” Jézus Krisztus érettünk hozott kereszt áldozata jelenik meg ebben a példázatban, melyben központi szerepe van a PÁSZTOR alakjának, aki juhait gondozza, védi és számon tartja. Jézus, mint jó pásztor kedvelt témája a különböző korok művészeti irányvonalainak megfelelő keresztény tartalmú ábrázolásoknak. A falusi emberek lakáskultúrájában is felfedezhetjük a vásárban vagy búcsúban vásárolt bekeretezett ponyvaképeken, melyet a tisztaszobába helyeztek ki, illetve megtalálhatjuk az énekes könyvek és bibliákban jelzőként használt igés kártyákon. A képek érdekessége, hogy Jézus Krisztus kezében a terelés egyik legfontosabb eszközét, a botot is megjelenítik.

„A bot a pásztornak a címere, megismerni róla miféle” – írja Papp József Hortobágy című munkájában. Ha úgy adódott, fegyvernek használta botját, de szükség esetén földbe szúrva, szűrét ráterítve árnyékot adó menedékké vált. A pásztorokat nemcsak járásukról, de botjukról is meg lehetett ismerni. A csikósnak vékony botja, a juhásznak kampós botja, a kanásznak vaskos botja volt. A díszesen faragott vagy bevert, esetleg rátétekkel tűzdelt ünnepi botokat jeles alkalmakkor használták, így vásárba vagy templomba menet.

 A bemutatott díszített botról leltárazója, Nyárády Mihály csak röviden ír, hiszen a tárgyat Kiss Lajos 1933 augusztusában 5 pengőért vásárolta Kenézlőn. Vadalmafából készült, kaucsukkal, rézzel, cinnel berakott. A berakásos díszítmények motívumai közül felismerhetjük a pásztorokhoz és betyárokhoz kötődő tárgyakat, így a baltát és a pisztolyt, de virágokat, búzakalászt, szívet, csillagot és mértani alakokat is. Feltüntettek rajtuk évszámot, teljes nevet vagy monogramot, így a következőt olvashatjuk rajta: K. Sz. 1923, Kom és K. 19.

Baloghné Szűcs Zsuzsanna
néprajzos muzeológus