A BIBLIA TÖRTÉNETE

A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA

(KÖTET)

A Sóstói Múzeumfalu néprajzi gyűjteményének darabja nincs túl jó állapotban: gerincéről hiányzik a borítás, fedele szakadozott, a megsárgult lapok szélei itt-ott kirojtosodtak.

 A kötet így került a gyűjteménybe. Szörnyülködhetnék, hogy miért ilyen használt, engem mégis jóleső érzéssel tölt el. Állapota arról árulkodik, hogy többen, sokat forgathatták mielőtt a múzeumba került; azt pedig csak remélhetjük, hogy egykori tulajdonosainak megszépítette a mindennapjait.

A Szentírás szövegeinek értelmét már eddig is többféleképpen magyarázták, és bizonyára megszámlálhatatlan megközelítése lesz a jövőben is. Jelen hittudományi értekezés Radó Polikárp bencés és Varga Ottó ciszterci áldozópap, két különböző római katolikus szerzetesrend tagjának munkája.

A két író közül Radó Polikárp az ismertebb; őt 75. születésnapján, 1974-ben a Teológia – Hittudományi folyóirat 8. számában így köszöntötték:

„Tisztelettel és hálával köszönti a TEOLÓGIA folyóirat az első felelős szerkesztőjét, a Hittudományi Akadémia nyugalmazott professzorát, az európai hírű liturgiatörténészt, aki Pannonhalmán ünnepli 75. születésnapját. …

Szívből gratulálunk a sokak szeretett »Póli bácsi« -jának” (33.)

A PALLADIS R.T. által Budapesten kiadott kötet papír fedele fekete színű, közepét arany kehely és világoskék kereszt díszíti, körülöttük a fekete papírba nyomott minták sugarakat, csillagokat ábrázolnak.

A kötetnek szokás szerint két nagy fejezete van: AZ ÓSZÖVETSÉG és AZ ÚJSZÖVETSÉG.

Az Ószövetség 36 kisebb fejezete közül az első azt magyarázza, hogy „Hogyan teremtette Isten a világot”, végül az utolsó azzal zár, hogy hogyan zajlottak „A választott nép utolsó küzdelmei vallásának szabadságáért”. Az Újszövetség magyarázata 33 kisebb fejezetből áll. Az első „A kis Jézus szülőföldje és népe”, az utolsó „Az apostolok kora véget ér” témaköröket ismerteti.

 A kötet végén az írók hivatkozásai találhatók, miszerint a szentírás idézeteit „a Szt. István-Társulat Szentírás-Bizottságának szövege szerint” közlik, továbbá a rajzokat „J. Schnorr “Bibel in Bildern” című könyvéből vették át.

A teljes kötetet a „Fontosabb családi és egyéb események” oldal zárja, amely arra a tapasztalatra épít, hogy a gyakorlatban tulajdonosaik a bibliák és énekeskönyvek belső oldalára személyes feljegyzéseiket, családi adataikat rögzítették. Sajnos, ebben a kötetben kézzel írt bejegyzést nem olvashatunk, az oldal teljesen üres.

Pünkösd napjához közeledve – befejezésként – a „A VIGASZTALÓ SZENTLÉLEK ELJÖVETELE” című fejezetnél nyitottam ki kötetünket, mely a következőképpen kezdődik:

„Húsvét után az ötvenedik nap pünkösd ünnepe. Az apostolok a Boldogságos Szűz Máriával együtt immár tíz nap óta könyörögtek Istenhez, hogy küldje el Krisztus Urunk ajándékát, a Szentlelket. Szemük hol az ajtóra pillantott, hol a mennyezet felé, mert nem tudták még, honnét és hogyan jelenik meg a Szentlélek. Pünkösd napjának reggelén 9 óra tájban egyszerre hatalmas zúgás töltötte be a házat. Az égből indult ki a hang és olyan volt, mint a szélvész robaja. Az apostolok érezték az Isten közellétét. Majd hirtelen fényes láng tűnt fel és szétoszlott nyelvalakú tüzekké és leszállott mindegyikükre. A Szentlélek Úristen jött el és betöltötte mindnyájuk szívét.” (Radó P. – Varga O., 1938. 380.)

E rövid részletből is érezhetjük, hogy a kötet elérte célját, hiszen az árnyalt leírás segítségével magunk elé tudjuk képzelni a történések sorát és mikéntjét. De ahhoz, hogy a képzelet teljessé válhasson, a leírást egy fekete-fehér rajzzal is kiegészítették. A rajz az apostolokat és a rájuk szálló lángnyelveket ábrázolja, s miközben ők kezüket hálát adva égnek emelik, arcukon a teljes megnyugvás tükröződik.

Rózsáné Bóna Bernadett
néprajzos muzeológus