Emberfejes mángorló

A mángorló a vászonfélék mosás utáni kisimítására, fényesítésére szolgáló tárgy, amely nemcsak a paraszti háztartásoknak volt nélkülözhetetlen eszköze, hanem széles körben használták a városban élők is. A vasalónak ez az elődje általában 10-15 cm széles, 60-70 cm hosszú, téglalap alakú fából készült, alsó végén rövid nyéllel. Egyik lapja bordázott, a másik viszont sima, amely jó lehetőséget nyújtott a faragással, ékrovással, karcolással történő díszítésre. Használata úgy történt, hogy a vásznat nyújtófára tekerték, majd a mángorlót bordázott felével görgették rajta. Legtöbbször kerékgyártó mesterek, molnárok, falusi faragók, pásztorok készítették megrendelésre, eladásra vagy ajándékba. A legény a kedvesének, a férj a feleségének faragott vagy készíttetett, többnyire azonban lakodalmi ajándék volt. Sok esetben belevésték a megajándékozott vagy az ajándékozó nevét és a készítés dátumát, esetleg helyét is.

A mángorlók díszítésének motívumkincsét a népművészetben általános szerelmi szimbólumok alkotják: a tulipán, rozmaring, margaréta, rózsa, szilvamag, szív s a stilizált virágok. Az itt bemutatott mángorló – szépen megformált tulipános-indás-életfás díszítése mellett – azért érdemel figyelmet, mert az Alföldön igen ritka emberábrázolás egyik példája: felső végén egy fej (arc) látható. A tárgy a rávésett felirat szerint 1870-ben készült Kis Borbála részére, és Balsán használták.