2023. szeptember 10-én nyílt meg a „Hui sott i gaa…–Haza kellett volna mennem…” Szatmári sváb emlékek című időszaki kiállításunk a jármi kisnemesi kúriában.
A kiállítás azzal a céllal jött létre, hogy felhívja a figyelmet vármegyénk azon értékeire, amelyet a 18–19. századi Szatmár megyei német betelepítéseknek köszönhetően láthatunk térségünkben. A kiállítás kurátorai, Doma Boglárka és Lukácsné dr. Marinka Melinda 2023. januárjában megkezdett közös munkájának első eredményeit mutatják be a tárlaton keresztül.
A szatmári svábok néprajzi értékeinek feltárása és múzeumi környezetben való közzététele számunkra több szempontból is jelentős. A Sóstói Múzeumfalu első telepítési koncepciójában már szerepelt egy sváb porta kialakításának terve, amely mindezidáig nem jött létre, ennek megvalósítása viszont időszerű. Mindez nemcsak a Múzeum kínálatát színesítené, amely elsősorban a református felekezetű magyarság életterére, és csak kisebb arányban más nemzetiség és felekezet sajátosságaira koncentrál, hanem emlékezeti és közösségi teret nyújthat a német nemzetiséghez tartozóknak. Az általunk kiválasztott és felépítendő sváb porta vármegyénk egyik nagy arányú nemzetiségének kulturális jellegzetességeit mutatná be, ugyanakkor ismertetné a római katolikus felekezetűek néprajzi értékeit is.
Időszaki kiállításunk ebből ad most ízelítőt. A kiállítás 3 nagy egységre tagolódik, amelyben a szokásvilág, az építészet és a deportálás témákhoz kapcsolódó emlékeket gyűjtöttük össze:
– Az építészeti emlékeket bemutató középső egységben a szatmári svábok egyik legkarakteresebb kulturális jegye, a lakóépület és a csűr került, illetve itt szerepeltetjük a felépítésre tervezett porta ismérveit is.
– A kiállítás második, egyben nagyobbik egységében egy szobabelső enteriőr részleten keresztül, illetve több tabló és videófelvétel közvetítésével ismerhetik meg a látogatók a szatmári svábok rövid telepítéstörténetét, vallásosságát, táplálkozási és egyéb szokásait.
– A harmadik, egyben kisebbik szoba témáját a málenkij robot adta, ezzel is jelezve, hogy ez a történelmi esemény milyen jelentős befolyásoló erő volt a svábok életére. Az utolsó élő vállaji deportált visszaemlékezésének köszönhetően nemcsak életük egyik legszörnyűbb időszaka jelenik meg, hanem mindazon tényezők is, amelyeken keresztül megérthetjük a 20. századi sváb nemzetiségi kultúra alakulását. Szántó Ferencné (született: Sájbli Anna) 1945. január 3-a és 1948. július 18-a között deportáltként több megpróbáltatáson ment keresztül. Mindössze 17 évesen hurcolták el; dolgozott fűrésztelepen, szénbányában és higany gyárban is; majd 20 évesen, mindössze 22 kilósan tért haza. A Szántó Ferencnével készített interjúk segítségével primer forrásból ismerhetjük meg a német származásuk miatt szovjet kényszermunkára elhurcoltak megpróbáltatásait.
A kiállítás címében tükröződik a hazatérés feladata és vágya, amely utal az áttelepítésekre, a deportálásra és a szatmári svábok napjainkig is érezékelhető szülőföldjük iránti kötődésére is. A kiállítás tehát csak néhány fontosabb jegyét emeli ki ennek a számos egyéb érdekes kulturális sajátosságot magán hordozó nemzetiségnek, amelyről bővebben reményeink szerint a már újonnan felépített sváb porta egységeiben tudunk majd szólni. Az időszaki kiállítás 2024. május 31-ig látogatható.
Doma Boglárka és Marinka Melinda
