A hit gyógyít! – állították a „régiek”.
De a hiten túl, mégis ki segített a gyógyulásban a „régieknek”?
„Régen” az ápolásban főként az asszonyok, a nők és a lányok vettek részt. A többgenerációs nagycsaládon belüli gyógyítás a megszerzett tapasztalatokon és az átadott tudáson nyugodott. Így öröklődött tovább szájról szájra, nemzedékről nemzedékre. Másrészt a gyógyító technikákat alkalmazó kuruzslók, füvesemberek és kenőasszonyok segítettek a betegeken.
Gondold végig! Ha Te megfázol, mivel kezdődik a kúrálásod? Hittel, gyógynövénnyel, gyógyszerrel? Otthon anyával, esetleg kórházban az orvossal?
Jó, ha tudjátok! A gyógyszerkészítés egyik fő összetevője manapság is a gyógynövény.
Megmutatjuk, elmondjuk nektek, melyik milyen „nyavalyára” jó. Mit lehet vele orvosolni.
Szedjünk össze egy kosárra valót a legismertebbekből a Múzeumfalu temetőcsősz házánál lévő gyógynövényes kiskertből: csalán, cickafark, körömvirág, gyermekláncfű, levendula, kamilla!
Menjünk be a tisztaszobába és szagoljunk bele a nagy, tekintélyt parancsoló, kétajtós ruhásszekrényből kiáramló „furcsa szagba”! Mit gondoltok, miért van ez az illat? Azért talán, hogy a ruhanemű ne legyen büdös vagy a fertőtlenítés miatt, esetleg élősködőket tartson távol? Az utóbbi a valós ok.
Űzzük el mi is az élősködőket, a molyokat a gardróbunkból! Varrjunk, hímezzünk ellenük illatpárnát!