Project Description

A koronavírus-járvány közepette nem kis gond a szülők számára, hogyan tartsák az otthon zárt falai között gyermekeiket, s hogyan ösztökéljék tanulásra a jó idő csábításának kitett, mozgásra vágyó nebulókat. Ösztönöz, nógat, buzdít, sarkall, serkent, késztet… Akármelyik szinonimát használhattam volna, mégis ez a régies igealak jutott az eszembe. Nem véletlenül. Az utolsó takarítás hajrájában újra kezembe került az egykötetes Arany-összes, s jó érzés volt belelapozni, felidézni az egykor memoriterként megtanult sorokat:

De a kínos éhség azt is irigyelte,
Hajnali álmából csakhamar fölverte,
S addig ösztökélte, addig korbácsolta,
Míg a rétet összevissza barangolta;
Fölkereste fészkit a réti madárnak,

(Toldi IV-6)

Ha verseskötetek mellett szótárakat is forgatunk, azonnal kiderül, hogy az ösztökél ige az ösztöke főnév származéka. Valószínűleg nagyon kevesen vannak, akik e kiveszőben lévő, népies szó pontos jelentését ismerik, el tudják magyarázni. Akár annak a hatodikos gyermeknek, akinek életét megkeseríti Arany archaikus nyelvezete, mégis felcsillan szemében a fény, s arcára kiül az öröm, mikor végre felismeri: ez nem más, mint egy középkori szuperhőssztori, csak elfelejtették szinkronizálni. De térjünk vissza a szófejtéshez, és hívjuk segítségül ismét Arany Jánost:

Majd egy nyúl szökik fel
S indul az ugarnak, gyorsan karikázva;
„Elébe! elébe!” kurjogat a szántó
Ösztökéjét rázva.

(Télben 4)

Bár kinézetéről pontos leírást a részlet alapján sem adhatunk, azt azonban már sejthetjük, hogy olyasmiről van szó, aminek köze van a szántást végzőhöz. A nedves, gazos talaj lazítása során az eke kormánylemezére sár tapad, az ekefej és a csoroszlya előtt feltorlódik a gaz, melyet egy fa nyélre erősített vaseszköz segítségével távolít el a szántó. Ez az ösztöke, melynek használatával tehát újra működőképes lesz az eke. Ösztökél – jelentheti azt is: működőképessé tesz. De értelmezhető másként is: az ekét húzni nem akaró ökröket az ösztöke nyelével ütötték néha oldalba, így ösztönözve, „ösztökélve” engedelmességre, gyorsabb haladásra, hatékonyabb munkára a meglehetősen lomha állatokat. Ebben az értelemben használja Arany János is – a korbácsol szópárjaként –, amikor a megszemélyesített „éhség” cselekvésre ösztönzi, készteti Toldi Miklóst.

Az ösztöke valószínűleg a középkorban terjedt el, s a kezdeti időben csupán egy kihegyezett végű bot lehetett. Később alakult ki a ma már szinte kizárólag néprajzi gyűjteményekben fellelhető általános formája: egy megközelítőleg háromszög alakú vaslap, amit az esetek többségében megmunkálatlan vagy alig megmunkált fanyélre erősítenek. „Kajla nyelű bot” – írja a Czuczor Gergely és Fogarasi János szerkesztette szótár 1867-ben –, mert az ösztöke nyelét sokszor úgy választották ki, hogy ívben hajlott vagy kétágú legyen. Szántáskor az ekeszarv mellé vagy a két szarv közötti kötőpálcára akasztották. Használaton kívül tárolást is szolgáló gazdasági épületekben, például csűrben tartották.

A szántás során használt ösztökével folklór alkotásokban is találkozhatunk. Előfordul Mátyás királlyal kapcsolatos mondákban, így egy Dunántúlon gyűjtött változatban, amely koronánk keresztjének ferdeségére különös magyarázattal szolgál:

Mikor Mátyás királyt megválasztották, még szolga-gyerek volt. A koronát az angyalok vitték el neki. Mátyás akkor is a mezőn szántogatott. Csak a nagy fényességre tekintett föl; de mivel nem tudta, hogy mi a csoda az, isztekéjével oda csapott. A koronát egy kicsint eltalálta, azóta aztán ferde rajt a kereszt. (Nagy Géza gyűjt. Gárdony, Fehér vm.)

Egy másik, Bodrogközben gyűjtött Mátyás-monda ugyancsak a királlyá választás egy csodás előjeléről tesz említést: Mátyás mint szántó gyerek, gazdájával koronázásra akar menni: hátha ő lesz a király! Ezt követően:

A gazdája erősen ránézett.
— Mit beszélsz te haszontalan?
— Majd meglássa, hogy király leszek!
— Na, akkor elhiszem, ha a száraz isztikém leszúrom a fődbe, és mire visszagyűjjünk a fordulóbul, hát kisarjadzik.
Mikor visszajöttek, mit lát a gazda, hogy kisarjádzott az isztike. Mán levél is van rajta! Akkor a gazda letérgyelt a szógája előtt.
— Elhiszem, hogy te leszel a felséges király. Ilyen nagy csudát még nem látott senki! (Részlet Ferenczi Imre gyűjtéséből, Bodrogszentes, Szlovákia)

Ahogyan mondáink is bizonyítják, az ösztöke főnév számos tájnyelvi változatban élt nyelvünkben, az iszteke, isztike mellett a források megőriztek eszteke, esztike, iszkite stb. alakokat is.

S mire használhatja még a szántó gazda ösztökéjét? „Kincskereső” botnak sem utolsó az, ahogyan arról a lovasberényi bronzkori leletegyüttes (Fejér m.) megtalálási körülményeiről szóló leírás tudósít: „A lelőhely tulajdonosa előadta, hogy szántás közben valami az ekéjét félredobta oly erővel, hogy kíváncsi volt rá, mi lehet az, amikor is egy csillogó szerszámfélét talált. Ugyanazon a helyen ösztökéjével turkálni kezdett és mindig több és több kinézésű anyag, karikák, »láncok « stb. került elő. [] A gazda persze minden darabot megreszelt egy kicsit, mert remélte, aranyat talált. Csalódnia kellett, s maga is elgondolkodhatott a szólásainkban és közmondásainkban rejlő igazságokról: földműves gazdának „arany a keze” de „nem mind arany, ami fénylik!”

K. B.