Egy gyűjtő világa. A Péchy–Kovács Gyűjtemény
Ma már ritkán fordul elő, bár a múzeumok születésekor még általánosan bevett gyakorlat volt, hogy magánszemélyek ajándékba ajánlanak fel értékes tárgyakat a köz javára. Ez történt 2008-ban, amikor Péchy Mária és férje, dr. Kovács Gyula önzetlenül a Jósa András Múzeumnak adományozták több mint 700 darabból álló gyűjteményüket. Ez a nagylelkű felajánlás az utóbbi évtizedek legnagyobb értékkel bíró tárgygyarapodása volt. Az ajándékozás azzal a feltétellel történt, hogy a gyűjteményt állandó kiállításban mutatják be a látogatók számára.
A gyűjtemény két nagy egységből áll: az egyik rész Péchy Mária családi öröksége, a másik házasságkötésük utáni közös szerzemény. Családi örökség a bútorok többsége és a több generáción keresztül öröklődő ezüsttárgyak, amelyek egykor a tiszabüdi és szentmihályi (ma Tiszavasvári) illetőségű Dogály, Korniss és Péchy családok tulajdonában voltak. A gyűjtemény másik, nagyobb része mázas kerámiából áll, Péchy Mária gyűjtőszenvedélyének eredménye.
A Sóstói Múzeumfalu gyulaházi parókiaépületében a kollekció néprajzi és néhány személyes vonatkozású tárgyait (pl. bútorok, festmények, ezüst evőeszközök) tárjuk a látogatók elé, a nagyobb részt bútorokból és ezüsttárgyakból álló egységet a Bencs-villában tekinthetik meg az érdeklődők.
Kiállításunk az épület alaprajzi tagolódásához igazodva mutatja be a gyűjteményt. Az első egység az Ősök hagyatéka. Itt kapott helyet az az interakció is, amely a család monogramos ezüst tárgyait idézi meg. A második egység szorosan kapcsolódik az előzőhöz, a gyűjtő személyét állítja a középpontba, ezért is kapta A gyűjtő és gyűjteménye elnevezést. Enteriőrben, jelzésszerűen mutatjuk be a családi örökség darabjait, bútorokat, festményeket, személyes tárgyakat, többek között Péchy Mária lánykori portréját, amelyet a nyíregyházi festőművész, Boross Géza festett.
A harmadik egységben a fazekasok által előállított hétköznapi és ünnepi használati edényeket állítottuk ki, és azt a néhány paraszti bútort, amely a gyűjtemény részét képezi: egy faragott és egy festett széket, valamint egy korai festett matyó ládát. A fazekaskészítmények csoportjában változatos tárgyformákkal találkozunk, az ide sorolható, kevéssel több mint 200 tárgy 27 típust képvisel.
A negyedik egységbe azokat a kerámiákat csoportosítottuk, amelyeket manufaktúrák, gyárak állítottak elő a falusi lakosság számára. A 170 darabot számláló tárgycsoport háromnegyede dísztányér. Ezekből bő válogatást adunk a kiállításban. Felhívjuk a látogatók figyelmét a tányérok alján lévő gyári védjegyekre is – melyek a datálást és a készítőhely azonosítását teszik lehetővé a kutató számára –, és egy interakció keretében azt is megmutatjuk, mire használták ezeket az edényeket, mikor nem a falon sorakozó dísztárgyak voltak.
Az ötödik helyiségben, a konyhában az egykor használt bútorokat, eszközöket (pl. kredenc, réz habüstök, kávédarálók, derelyemetszők, stb.) gyűjtöttük egybe. A réz habüstök és rézmozsarak, a sütőformák, fagylalt-és pudingkészítő edények, derelyemetszők, kávédarálók, lombikos kávéfőző már az úri és polgári háztartások tipikus tárgyai, a paraszti világban csak a jómódú parasztság otthonaiba került belőlük néhány darab.
Kiállításunk a Péchy–Kovács Gyűjtemény bemutatásával tiszteleg az adományozók emléke előtt.
A kiállítást rendezte: Dr. Szabó Sarolta
