Mindenre fény derül!?
Az Anarcsról áttelepített lakóház mögött találjuk azt az istállóépületet, amelyben a 2017-ben megújított technikatörténeti kiállítás kapott helyet. Szokatlan, sötétkék falával rögtön felhívja magára a figyelmet. A markáns szín az éj sötétjét szimbolizálja, amelyben fényforrás nélkül elbizonytalanodunk, elveszítjük tájékozódási képességünket. A mennyezetre függesztett, illetve a tárolókban elhelyezett világítóeszközök szemléltetik azt a sokféleséget, amely a fényforrásokat jellemzi, egyúttal bemutatják történeti fejlődésük legfontosabb állomásait, amely a kezdetleges foklától az árammal működtetett lámpák koráig vezet.
A kiállítótér bejárattal szemközti falán látható térkép a múzeum szinte egész területét érintő felfedezőtúrára invitálja a látogatót. A mennyezetre függesztett lámpákat felkapcsolva nemcsak e tárgyak részleteit figyelhetjük meg, de azt is, hogy a múzeumfalu területén melyik enteriőrben találkozhatunk velük, ha további sétánk során útba ejtjük a jelzett portákat.
Balra indulva láthatjuk a tűzgerjesztés legegyszerűbb eszközeit: az acélt, kovát és taplót. A gyufa feltalálása előtt ezek voltak a legfontosabb tűzszerszámok. Az acél és a kova összeütésével keletkező szikrát a taplóval fogták fel, amely izzani kezdett. Az izzó taplót aztán száraz avarba vagy szalmacsutakba dugták, amelyet körbe lóbáltak, hogy könnyen lángra lobbanjon. A vitrin tetején bemutatunk egy érdekes eszközt, a tűzikutyát is: az állatot formázó, vasból készült használati tárgy a tűzifa optimális égését biztosította.
A kronologikus utazás a szemközti oldalon folytatódik: a gyertyamártás és gyertyaöntés eszközeit, munkafolyamatait ismerhetjük meg a tablók szövegein és ábráin keresztül.
A jobb oldali vitrin ad ízelítőt a gyűjtemény elektromos árammal, izzóval működő asztali lámpáiból, és a bejárat melletti fali tabló segítségével kísérhetjük nyomon a fejlődés további mérföldköveit egészen napjainkig. A kiállítás utolsó részében arra is felhívjuk a figyelmet, hogy a 20. század folyamán az ember mennyire drasztikusan világította ki (és be) közvetlen és távolabbi környezetét, s ennek milyen hatásai vannak, lehetnek a jövőre nézve.
A falra erősített táblák kettős célt szolgálnak: nemcsak azért érdemes lapozgatni ezeket, mert sok érdekességről, pl. a fényszennyezésről vagy a világ eddig leghosszabb ideig égő izzójáról olvashatunk, hanem azért is, mert a téma kapcsán egy fikciós feladatot is megoldhatunk. Kapcsoljuk hát fel a világítóeszközöket (és a fantáziánkat), hogy bekapcsolódhassunk a kiállításba (és a feladat megoldásába)!
A kiállítást rendezte: Lauber Laura
