KRÓNIKA
1964: Csallány Dezső megyei múzeumigazgató kezdeményezésére megszületik a Városi Tanács határozata a nyíregyházi szabadtéri múzeum alapításáról. November végén a megyei múzeumban tartott megbeszélésen meghívott országos tekintélyű szakemberek részvételével tárgyalják a leendő múzeum helyzetét, terveit.
1965: Erdész Sándor, a Jósa András Múzeum néprajzos muzeológusa elkészíti a Szabolcs-Szatmári Szabadtéri Múzeum programtervezete című tanulmányát, amelyben indokolja a felépítendő múzeum létesítésének szükségességét, bemutatja a tervezett tájegységek jellemző vonásait, az azokról áttelepítendő épületek típusait stb.
1967: A Megyei Tanács VB. 208/1967. számú határozatában elrendeli, hogy Sóstón szabadtéri néprajzi múzeum jöjjön létre.
1969: Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség építészmérnöke és Erdélyi Zoltán muzeológus megbízást kap a „Sóstói Falumúzeum tanulmányterve” megírására, amelyet Erdész Sándor közreműködésével el is készítenek.
1970: A Művelődésügyi Minisztérium leiratában hozzájárul az új múzeum létesítéséhez. Az “előtervnek” nevezett tanulmánytervet a NYÍRTERV (amely a végleges telepítési tervet öntötte formába) változtatás nélkül beépíti a “Sóstói Falumúzeum tudományos programja” című tervezetbe. A szamosi árvíz romba dönti az első ütemben áttelepíteni tervezett szatmári épületek egy részét. Emiatt módosítani kell a telepítési koncepciót. 1,5 hektáron elkezdődik a múzeumfalu építése.
1971: Helyreállítják a jánkmajtisi lakóházat, a besztereci lakóházat, a garbolci tyúkgórét és málésgórét, valamint a vámosoroszi magtárt. A munka lassan halad, mert alig találnak kivitelezőt, illetve az építésre vállalkozók nem tudnak megfelelő minőségű munkát végezni.
1972: Visszaépül a nagyhódosi ól és disznóól, valamint a Túristvándiból áttelepített csűr.
1973: Helyreállításra kerül a vámosoroszi sütőház.
1974: Visszaépítik a kisnaményi boronafalas istállót.
1975: A Sóstói Múzeumfalu hat fős építőbrigádot szervez, melynek eredményeképpen a népi objektumok helyreállításának üteme felgyorsul. Még ebben az évben visszaépítik a tiszabecsi lakóházat, a nagyari szilvaaszalóházat, a besztereci ház kamráját, valamint elbontják a paszabi földházat. Dr. Erdész Sándor igazgatói megbízást kap a szabadtéri néprajzi múzeum vezetésére.
1976: Helyreállítják a kéki istállót, a paszabi földházat, a tiszaberceli disznóólat és különböző kerítéseket, kapukat készítenek.
1977: Elkészül a nagyhódosi kisnemesi ház, a nagyhódosi disznóól, a kisnaményi tyúkház és a tiszabecsi abora helyreállítása. Balassa M. Ivánt, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum néprajzos főmuzeológusát és Sisa Bélát az Országos Műemléki Felügyelőség építészmérnökét bízzák meg a II. építési ütem tervezésével. Ismét módosítják az épületek jegyzékét, mert időközben több, áttelepítésre kiválasztott objektumot lebontottak.
1978: Befejeződik az építés I. üteme a déli területen. A három szatmári és két rétközi portán összesen 35 épület áll. Az északi területen helyreállítják a nyírlugosi depót és a kállósemjéni istállót. Augusztus 20-án megnyílik a gépállomások 30. évfordulóját reprezentáló traktorkiállítás a múzeumfalu területén.
1979: Folytatódik az északi terület beépítése, az építés II. üteme. 7 hektárosra bővül a Sóstói Múzeumfalu. Az építőbrigád helyreállítja a tarpai kisnemesi házat és az anarcsi bálványos házat, valamint a nyírlugosi galambházat. Befejeződik a tűzivíztározó építése, valamint elkészül a zsindelytetős, fából készült főbejárati épület.
1979: A XVIII. országos múzeumi és műemléki hónap keretében, szeptember 28-án megnyitja kapuit a Sóstói Múzeumfalu, az ország negyedik szabadtéri néprajzi múzeuma.
1982: Megnyílik a látogatók előtt a Kállósemjénből áttelepített lakóház és a nagyhódosi kerülőház („temetőcsősz háza”).
1984: Átadják a tarpai porta gazdasági épületeit, illetve a nyíregyházi tűzoltóság által fülpösdaróci mintára, rekonstrukcióban épített tűzoltószertárt.
1987: Visszaépül a tiszadobi halászház a gazdasági épületekkel együtt. Befejeződik a néprajzi raktár és a hozzátartozó irodahelyiségek, technikai részlegek felépítése, megtörténik az épület beüzemelése. Felavatják a faluközpont első közösségi épületét, a Barabásból áttelepített elemi népiskolát.
1988: Átadásra kerül a Nagycserkesz-Cigánybokorból áttelepített „tirpák” ház.
1989: Dr. Erdész Sándor nyugdíjba vonulásával a szabadtéri néprajzi múzeum vezetését és az épületek áttelepítésének szakmai irányítását dr. Páll István néprajzos muzeológus veszi át.
1990: Megtörténik az ugyancsak Barabásról áttelepített szatócsbolt és kocsma helyreállítása.
1992: Gyermeknapon nyílik meg a nyíregyházi műhelysor, ahol a mézeskalácsos, suszter és csizmadia, kalapos, kádár, kerékgyártó és a szíjgyártó fontosabb eszközeit, szerszámait láthatja a közönség.
1993: Elkészül a tivadari fazsindelyes harangláb másolata.
1994: Visszaépítik a pócspetri házat (nyírségi zsellérház) és rekonstrukcióban felépülnek a cigányházak.
1996: Átadják a kisdobronyi templom másolatát, melyet romániai magyar ácsok készítettek az Európai Unió PHARE Kísérleti Alapprogramja támogatásával. Ugyancsak megnyílik a látogatók előtt a csarodai parókia, valamint a nyírpilisi lakóépület. A Sóstói Múzeumfalu elnyeri „Az év múzeuma” kitüntető címet az ún. „kis múzeumok” kategóriájában.
1997: Látogathatóvá válik a Kisvárdáról áttelepített kovácsműhely.
1998: A múzeum megnyitja az ajándékba kapott gyulaházi paplakot, amely 2011-ig időszaki és állandó kiállító térként funkcionál.
1999: Egy kisebb épület áttelepítése történik meg, a vállaji hentesbolté, amely kezdetben eredeti funkcióban, hentesáruval várja a vevőket, később nyomdafelszerelések elhelyezésére és bemutatására szolgál.
2000: Visszaépül a jármi kisnemesi kúria, amely nem kap berendezést, a Sóstói Múzeumfalu időszaki kiállításainak ad helyet napjainkban is. Ugyancsak ebben az évben adják át a szárazmalmot, amely az 1930-ban elbontott, egykor Matolcson működött malom másolata. Ezeket a fejlesztéseket a Nemzeti Örökség Program pályázatán elnyert beruházási támogatás teszi lehetővé, éppúgy, mint a tirpák és az anarcsi porta teljes felépítését, a kiszolgáló épületek közül az új bejárati fogadóépület és az új vizesblokk elkészítését.
2001: Átadják a tirpák tanya gazdasági épületeit (disznó- és baromfiól, istállók, nyári állás, dohánypajta).
2003: Elkészül a temetőrekonstrukció a már korábban átadott nagyhódosi kerülőház („temetőcsősz háza”) szomszédságában pályázati támogatással. Egy színnel egészül ki a tiszadobi porta, illetve egy disznóóllal a csarodai paplak udvara.
2006: A Sóstói Múzeumfalu elnyeri a „Családbarát múzeum” megtisztelő címet.
2008: A „Látogatóbarát múzeum” cím elnyerése.
2009: Elkészül a tirpák és a beregi porta közötti területre áttelepített újlétai uradalmi magtár I. üteme, amelynek átadására a Sóstói Múzeumfalu megnyitásának 30. évfordulója tiszteletére rendezett konferencia keretében kerül sor.
2013: A magtár II. ütemének felépítése HURO/1101/021/2.1.3 Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program anyagi támogatásával.
2014: Megnyílik Nyíres, az Árpád-kori falurekonstrukció, amely a XI-XIII. század tipikusnak tekintett háztípusait, egy szabadtéri kemencét és egy kutat mutat be.
2015: Egy kéthelyiséges, egykori borbélyműhely épületét telepítik át Újfehértóról, amelynek egyik helyiségében a borbélyműhelyt rendezték be, a másikban pedig egy századfordulós fényképész műterem kapott helyet. Dr. Páll István nyugdíjba vonulásával a szabadtéri néprajzi múzeum vezetésére dr. Szabó Sarolta etnográfus, a nyírbátori Báthori István Múzeum korábbi vezetője kap megbízást.
2019: Nyíregyháza Megyei Jogú Város TOP 6.1.4-16-NY1-2017-00002 pályázatának eredményeként megújul az áttelepített épületek egy része. Összesen 25 épületen végeznek állagmegóvást. Átépítik a látogatófogadó épületet. Új igazgatási-raktár épület készül, amely lehetővé teszi a mintegy 30.000 néprajzi tárgy korszerűbb raktározását és a múzeumi munkatársak munkakörülményeinek javítását. A beruházás részeként elkészül egy 200 személy befogadására alkalmas szabadtéri színpadi lelátó.
2020: A Felső-Tiszántúl egyetlen és az ország második legnagyobb szabadtéri néprajzi múzeuma „Közösségi Múzeum” elismerésben részesül.
