„Ingem, gatyám de szennyes…”
Textiltisztítás és -simítás – mosás és vasalás egykor

Szapul? Sulykol? Mángorol? Mit jelentenek ezek a mai köznyelvben egyre ritkábban használt szavak? A ruha tisztításához kapcsolódnak, és a régi paraszti nyelv szókincséből kerültek ma is ismert szólásainkba. Felújított állandó kiállításunk a textília tisztításának és simításának archaikus formáit, illetve eszközeit mutatja be a Sóstói Múzeumfalu kállósemjéni portáján álló egykori istállóépületben.

Életünk része, napi rutin a tisztálkodás, tiszta ruhába öltözés. Az összegyűlt szennyes tisztítása sem kíván különösebb erőlködést a mai embertől az automata mosógépek korában. De nem volt ez mindig így!

A nagymosás sok fáradsággal járó munkát jelentett a falusi asszonyok számára: két napig is eltartott, és több, egymásra épülő munkafázisból állt. A tisztítás évszázadokon keresztül gyakorolt formáját, a szapulást ismerhetjük meg az ajtótól jobbra eső és a szemközti falon, annak eszközeivel együtt (szapulókád, állvány, mosószék, sulykoló). Ez a mosási mód a gyári kelmék szélesebb körben történő elterjedéséig volt általános.

Az első világháború után a szapulásos mosás mellett megjelent a szappannal, kézi dörzsöléssel való mosás, amit mosóteknőben végeztek. A kézi mosást könnyítette meg a mosódeszka, amely az Amerikát megjárt falusiak, az „amerikás magyarok” hatására terjedt el. E mosási mód tárgyait a kiállítótér középső részébe csoportosítottuk.

A harmadik egység a textilsimítás különböző módjait mutatja be: a mángorlókat és az azokat felváltó, ma is használt vasalók korai formáit.

A kiállítást a nagymosásról készült kisfilm teszi szemléletessé, amelynek szövege a hagyományos textiltisztítás társadalmi hátterét is bemutatja.

A kiállítást rendezte: Dr. Szabó Sarolta