A holland példa inspirál

2024. április 4–9. között a Sóstói Múzeumfalu hét munkatársa szakmai látogatáson vett részt Hollandiában. Amszterdam és Arnhem múzeumaiban jó gyakorlatokat kerestek, melyek felhasználhatók a szabadtéri néprajzi múzeum kiállításainak és szolgáltatásainak fejlesztésében. A hatnapos hollandiai utazásra egy sikeres Erasmus+ pályázat keretében nyílt lehetőség.

A látogatást április 4-e délelőttjén az Amsterdam Museum központi épületében kezdtük el. Itt három kiállítást tekintettünk meg audio guide-ok segítségével.

A „Panorama Amsterdam” című tárlatban a múlt, jelen és jövő összekapcsolásával, sokszor párhuzamba állításával találkoztunk, a multikulturális főváros minden dimenziója feltárult előttünk. Különösen a kiállítás második része volt izgalmas, mert azt emelte ki, hogy mi a fontos a mai város számára, s ez olyan témákat fedett le, amelyek nem tartoznak a hagyományos múzeumi kánonba. Szimpatikus volt számunkra a keretes szerkezet: a várostörténeti kiállítás Amszterdam legrégebbi, 1538-as térképével kezdődött és egy modern street art-tal fejeződött be.

A „Piet van Eeghen Amszterdamja – Hogyan változtatta meg egy kereskedő a várost?” időszaki tárlat volt, amely egy 19. századi üzletember és emberbarát előtt tisztelgett, aki a Vondelpark és a Prinsengracht Kórház alapítójaként és lakásépítési kezdeményezéseivel írta be magát Amszterdam történetébe.

A harmadik, szintén időszaki kiállítás valójában egy olyan sorozat része, amelyben a múzeum különböző közösségekkel és szervezetekkel együttműködve mutatja be Amszterdam nyüzsgő városát. Az általunk megtekintett „epizód” egyetlen régi utcára összpontosított, ahol különböző kulturális (afrikai, holland, zsidó, kínai) és társadalmi (fiatal vállalkozók, művészek) hátterű lakók élnek. Két időszakban készültek az interjúk és a fényképek, amelyek a kiállítás alapját jelentették: a világjárvány hatására elrendelt bezárások idején, amikor az utca elcsendesedett, eltűntek a turisták, illetve amikor a tömegek visszatértek.

Példaszerűnek találtuk, ahogyan az Amsterdam Museum a város más nevezetességeit, kulturális intézményeit a látogatók figyelmébe ajánlotta: egy térképen azonosíthattuk a kis méretű, elvihető, QR-kódot tartalmazó kártyákon feltüntetett látnivalókat.

A várostörténeti múzeumban eltöltött kb. 1,5-2 órát követően indultunk tovább amszterdami fogadó partnerünk, a Verzetsmuseum (Holland Ellenállás Múzeuma) épületéhez, ahol 100 személyes történeten keresztül mutatják be a második világháború hollandiai és gyarmati eseményeit: hétköznapi emberek történeteit, akik extrém körülmények között nehéz döntésekkel néztek szembe.

A kiállítás hat egységből áll, mindegyiket egy filmvetítés vezeti be a politikai és nemzetközi kontextusról. Viszonylag kis alapterületen, de lenyűgöző módon interpretálják a háború különböző aspektusait, számos interaktív elemmel, pl. részt vehetünk hamis papírok készítésében, vagy egy ajtó „kémlelőnyílásán” keresztül azonosulhatunk annak a holland lakosnak a félelmével, akihez becsenget egy német katona. A nagy belmagasságot kihasználva a náci propaganda termékei (zászlók, plakátok) láthatók, amelyek segítenek visszautazni a történelembe. Más installációk is jól illeszkednek a bemutatott témákhoz: szögesdrót, priccs, a szétbombázott házak kitört falai; levegőben „szálló”, valójában a plafonról belógatott „kövei, ablaklécdarabjai”, a hivatali gépezet működését szemléltető, fém iratszekrényekből „felépített” terem. Olyan különleges témákat is bemutatnak, mint a fegyverek csempészetének extrém módjai.

A két és fél órás „felfedezőút” végén fogadott bennünket Liesbeth van der Horst múzeumigazgató, aki a múzeum általános bemutatása mellett – kérdéseinkre válaszolva – olyan témákra is kitért, mint az önkéntesek alkalmazása, a COVID-19 hatása a múzeum működésére, a gyűjteménygyarapítás lehetőségei, illetve a múzeum jövőbeli tervei. Az egyórás kerekasztal-beszélgetést követően körbevezetett bennünket a kiállításban, s bemutatta a kiállítási koncepció alapelemeit.

Másnap, április 5-én visszatértünk a Verzetsmuseumba, hogy megtekintsük azokat a kiállításokat, amelyekre előző nap nem jutott időnk. Mivel a múzeum célja, hogy a világégés hollandiai eseményeivel a közvetlen tapasztalatokkal nem rendelkező fiatalabb korosztályokat ismertesse meg, ezért elkészítették a „felnőtt” kiállítás családoknak szóló változatát is, ahol négy gyermek igaz történetét tárgyak, fényképek és dokumentumok segítségével mesélik el animációkban, hangrészletekben és interaktív játékokban. Ehhez a kiállításhoz olyan digitális leckéket is kínál a múzeum, amelyek a kiállítási témát a jelennel kapcsolják össze: milyen következményekkel járnak a mai háborúk a gyermekek sorsára.

Délután a Het Scheepvaartmuseumot (Nemzeti Tengerészeti Múzeum) kerestük fel, melynek gyűjteménye nagyon más jellegű, mégis több olyan eszközzel, módszerrel, tevékenységgel találkoztunk itt, amelyeket saját intézményünkben is érdemes lenne adaptálni.

A 17. századi épület eredetileg haditengerészeti raktár volt, s 2007-től esett át egy nagyobb felújításon, ami a múzeum funkciónak jobban megfelelő terek kialakítását jelentette. Az épület mellett, a kikötőben áll egy fregattmásolat, amely munkanélküli fiatalok foglalkoztatási projektje keretében épült 1985-ben. Kiállításaiban nyomon követhetjük a térképészet és a navigáció fejlődését, a felfedező hollandok új világgal való találkozásának tárgyi bizonyítékait vagy a jachtok történetét, melyeket maketteken mutatnak be, amelyekre érintőképernyőt csúsztatva lekérdezhetjük a legfontosabb adatokat, információkat.

A tengerészeti múzeumban találkoztunk egy időszaki kiállítással, amellyel Kadir van Lohuizen fotós és dokumentumfilm-készítő betekintést nyújtott a globális élelmiszeripar titkaiba. Ebből az aspektusból vizsgálja, mit kellene tennünk ahhoz, hogy világunk fenntartható legyen. A művész a szemléletváltást elképesztő felvételekkel igyekszik „kikényszeríteni”, pl. vágóhidak képei, kidobott ételek tömkelege. Igen megdöbbentő élmény volt.

A múzeum sok energiát fektet abba, hogy kapcsolatot építsen a helyi közösséggel. A „Thuishaven” elnevezésű programjuk lényege, hogy havonta közös reggelire invitálják a helyi közösség tagjait, akik a múzeum belső, impozáns, üveggel fedett udvarán egyik szomszédjuk társaságában vehetnek részt az eseményen. Ebben az az ambíció fejeződik ki, hogy a múzeum és a környék jobban összekapcsolódjon, s a kulturális intézmény – saját meghatározása szerint – mindenki otthona legyen.

Április 6-án az Amszterdamtól 17 percnyi távolságban lévő Zaanse Schansba utaztunk, ahol Hollandia északi részéből áttelepített épületek mellett a Zaans Museum meglátogatását tűztük ki célul. Előbbi csalódást hozott, utóbbi nem várt meglepetést eredményezett.

Az 1970-es években áttelepített, hiteles épületek többségében valamilyen üzlet működik, az objektumok múltjáról, történetéről keveset tudtunk meg. Ezzel szemben információkban igen gazdag a Zaans Museum, ami kultúrtörténeti múzeumként határozható meg. 1998-ban nyílt azzal a céllal, hogy megőrizze a zaansei örökséget. Ez a holland régió régi iparvidék, gazdagságát és fontosságát mutatja be az állandó kiállítás izgalmas installációival.

A múzeum 2009-ben bővült a Verkade Experience-vel, amely a Verkade cég történetébe nyújt betekintést. A kiállításon reklámanyagok, például plakátok, csomagolások, dobozok és még sok más egyedi tárgy, fotó látható, míg a terem nagy részét három dübörgő, csokoládét és kekszet gyártó sor foglalja el. A bemutatás mellett a kiállítás digitális szerepjátékra is invitál: mindenki kipróbálhatja magát mint csokoládészakértő, kekszsütő vagy -csomagoló, s játék közben akár előléptetéssel vagy lefokozással, a „munkaviszony” megszakításával is szembesülhet.

Április 7-én vonattal utaztunk Arnhembe, ahol másik fogadó partnerünk, a Nederlands Openluchtmuseum, Hollandia legnagyobb skanzene található. Mivel úgy döntöttünk, hogy a vasútállomásról egyenesen a szabadtéri múzeumba megyünk, s szállásunkat csak az esti órákban foglaljuk el, négy és fél órát tölthettünk azzal, hogy elkezdjük a kb. 44 hektáros gyűjtemény felfedezését. Séta közben több épületben megfigyelhettünk jelmezes karaktereket (pl. rokkán fonó asszony, mesteremberek: kerék- és kötélgyártó vagy a területen körbefutó villamos egyenruhás vezetői és kalauza), akik tevékenységük folytatása közben szívesen válaszoltak a látogatók kérdéseire. Itt is megtapasztaltuk, hogy a holland múzeumok számára fontos a múlt, jelen és jövő összekapcsolása, illetve a társadalom folyamatos érzékenyítése. A múzeum területén vakok és gyengénlátók tájékozódását segítő fémből készült, kitapintható térképeket helyeztek el, illetve egy időszaki kiállításon a fogyatékkal élők mindennapjaiba, a testi hátrányok ellenére érvényesülő emberek pozitív példáit kiemelve adtak betekintést. Több helyen találkoztunk projektoros kivetítéssel: pl. az olajütő malom esetében az őrlőköveket egy kivetített ló hozta „mozgásba”, a török vendégmunkások szállásán pedig a falra vetítve kísérhettük figyelemmel a reggeli ébredés rituáléját. A múzeumi pihenőhelyek között új szerepében láthattuk a múzeumunkban is megtalálható szénatárolót (aborát). A jelmezes karakterek mellett találkoztunk olyan interpretátorokkal is, akik munkaruhában végzik tevékenységüket pl. a papírmalomban.

Természetesen arra is lehetőségünk volt, hogy a múzeum munkatársaival találkozzunk, beszélgessünk velük és kérdezzünk tőlük, megosszuk tapasztalatainkat. Április 8-án, délután Martine Baarnhard osztályvezető (Exhibitions and Education&Development) a múzeum víziójáról, az irányítása alá tartozó részleg működéséről, a fejlesztések ütemezéséről, az önkéntesek szerepéről tájékoztatott bennünket. Majd az osztály egy másik munkatársa, Tamar Harosch ppt-vel kísért előadásában a fiatal korosztályok múzeumba vonzásának új terveit ismertette. Ezt követően elkalauzoltak bennünket több, történelmi karakterek jelmezét magukra öltő önkéntesükhöz, illetve olyan tevékenységhelyszínekre, ahol a bemutatott kultúra képviselői láttak el interpretátori feladatokat (ezek egyben a gyarmatosító múlttal való szembenézést is kínálják, diverzitásra és elfogadásra ösztönöznek, pl. molukkói laktanya.)

Másnap, április 9-én folytattuk a múzeum önálló felfedezését. Délután találkoztunk Mark Schep és Frank Hemeltjen tudományos munkatársakkal, kulturális örökségvédelmi tanácsadókkal, akik bemutatták a múzeum hagyományos kézműves workshopjait (pontokból álló nyomhagyás festékbe mártott tű- és szögfejekkel, szitanyomás, hímzés, fafaragás), körbevezettek bennünket abban a műhelyben, ahol ezekre a regisztrációhoz kötött foglalkozásokra sor kerül. Ezt követően szubjektív tárlatvezetést tartottak a múzeumban, melynek során közösen kerestük fel a textilek újrahasznosításával papírt előállító malmot és a 18. századi hindeloopeni házat, amelynek festett bútorai a magyar bútorfestő központok legnemesebb hagyományait juttatták eszünkbe. A „pontos” nyomhagyás annyira megtetszett egyik munkatársunknak, hogy az utazásunkat követő első jeles napi rendezvényünkön már látogatóink is kipróbálhatták.

Az utolsó napunkon ismerkedtünk meg a „Holland kánon” című zárt termes tárlattal, amely filmes díszletek között mutatja be Hollandia történelmének tíz korszakát. Kiemelkedő eseményeken, személyes sorsokon, s természetesen tárgyakon keresztül, amelyek a történetek fennmaradt bizonyítékai. A rengeteg digitális eszköz: film, játék, animáció elsősorban a fiatalabb korosztályok bevonzásának hatékony eszközei.

A hollandiai tapasztalatszerzés, a jó gyakorlatok átültetésével folytatódhat a Sóstói Múzeumfalu bemutatási módjainak, tevékenységeinek átalakítása és modernizálása. Munkatársaink ismeretei tovább gazdagodtak a kiállítások élővé tételéről. Úgy ítéljük meg, hogy a projekt hozzájárult munkatársaink önképzési hajlandóságának, társas és nyelvi kompetenciák fejlődéséhez is. A külföldi tanulmányút a 2023-1-HU01-KA122-ADU-000139317 azonosítószámú Erasmus+ projekt keretében valósult meg.

The inspiring Dutch example

Seven employees of Open-Air Museum of Sóstó participated in a professional visit to the Netherlands between 4-9th of April, 2024. During this time they were searching of good practices in the museums of Amsterdam and Arnhem, which can be used in the development of the exhibitions and services of the open-air ethnographic museum. The six-day trip to the Netherlands was realized with the support of a successful Erasmus+ application.

A projektet az Európai Bizottság támogatta. A közleményben megjelentek nem szükségszerűen tükrözik az Európai Bizottság nézeteit.