Rétközi tájegység

A Rétköz mint néprajzi táj az 1920-as, 30-as évekig alig ismert fogalom volt a szakemberek körében. Kiterjedési viszonylag kis számú (28) települést érintett, ám határa igen nagy területet, közel 140 ezer holdat foglalt magába. A táj a megye Tisza által körített északi részén terül el, a jelenlegi Lónyai-csatorna és a Tisza között, Vencsellőtől egészen Tuzsérig. A Tiszánál a táj azonban nem szakadt meg, a túloldalon a Bodrogközben folytatódott, ahol hasonló természeti viszonyok ugyanilyen életformát, gazdálkodási rendet honosítottak meg. Ennek lényege abban áll, hogy a nádas, vizes, ingoványos területen földművelést csak a vízmentes, a rétből kiemelkedő dombhátakon lehetett folytatni, s az itteni lakosság amit csak tudott, a rétből, mocsarakból szerzett be.

 


Besztereci porta




A múzeumban két rétközi porta található. Az első udvar objektumai érdekes kontrasztot mutatnak: az utcafélen áll az 1812-ben épült lakóház, s szemközt vele a jóval nagyobb méretű istálló, melyben egyszerre 20-25 állat is elfért. E látszólagos ellentmondás a már említett gazdálkodással függ össze, hiszen az itt lakók fő megélhetési forrását a lecsapolások előtt az állattartás biztosította.

A Beszterecről áttelepített középparaszti lakóház alacsony falazata, gyékény- és nádfedele a környezetben található építőanyagok hasznosításának bizonyítéka, akárcsak a szoba hatalmas méretű, tölgyfából faragott mestergerendája (ezen olvasható az építés évszáma is). A szobabéli búboskemence még a hagyományos tüzelőberendezést tükrözi, a pitvar lebontott szabadkéménye azonban már átmenetet mutat: tágas kaminkéményen keresztül jut ki a kemence füstje a szabadba, s ide torkollik a rakott spór füstcsöve is. A kamra későbbi hozzáépítés az eredetileg kéthelyiségesnek épített lakóházhoz.

A lakószoba berendezése egyszerű, iparos által készített bútordarabokból áll. Az 1930-as évektől jelentős hírnévre szert tett paszabi szőttes készítésének menetét itt mutatjuk be, emiatt egy takács szövőszéket is beállítottunk. Ez kisebb átrendezést eredményezett, hiszen néhány bútort eredeti helyéről odébb kellett tennünk – ahogyan ez eredetileg is szokásban volt a téli időszakban az efféle munkák végzése idején. A falak mellett, párhuzamos elrendezésben álló ágyak között, az utca felőli fal mentén karoslóca, előtte asztal áll. A két ablak között, a mestergerenda alatt tükör függ. A hátsó fal előtti, támla nélküli hosszúláda ülő- és fekvőhely is volt egyszerre. Ugyancsak ülő- s egyben melegedőhelyként is szolgált a kemencepadka, a fal és a kemence közötti szűk rész (a sut) pedig a gyerekek és az öregek melegedő- és alvóhelye volt. A sut fölötti gerendákra szerelt rúdon száradni kiterített ruhadarabok lógnak.

A pitvar keskeny helyiség, a bal oldali fal mellett sárból készült padka húzódik; szemben vele a kaminkémény és a rakott spór áll. A falakon tálak, háztartási eszközök tárolóhelyéül szolgáló tálas függ, a padkán pedig különféle konyhai edények, eszközök találhatók. A kamra legnagyobb részét egy nagyméretű hombár foglalja el. A falak mellett, körben a falakra aggatott s a földön lévő szerszámok, használati tárgyak a mindennapi élet tartozékai.

A porta legnagyobb épü­le­te a lakóházzal szemben álló hatalmas istálló. A három­osz­tatú, náddal fedett, terméskő lá­bazatra emelt építmény 1910 körül készült Kéken. Bal ol­da­li helyisége a lovak, a középső rész a szar­vasmarhák férőhelye volt, míg a jobb szélső, nyitott helyiség kocsiszínként szol­gált, ahol a szekeret, szánt he­lyezték el, de hatalmas hom­bárban itt tá­rol­ták a szemes takarmányt is. Az épület belső tere jelenleg kézműves foglalkozások céljaira van kialakítva.

A kisebb épületek közül igen szép megmunkálású a kör alaprajzú, többszintes galamb­ház, mely egy mű­vészkedő ked­vű tiszatelki cselédember készítménye az 1940-es évek­ből.
A lábakon álló, vesszőből font falú ten­gerigóré Pa­szabról került a gyűjteménybe, míg a vele szem­köz­ti, zsilipelt deszkafalú disznóól eredeti­leg Tisza­bercelen állt. Utóbbi két épületet gyékénnyel fedték, hiszen ez a tetőfedő anyag fölös mennyiségben te­nyé­szett a lápokon. Az udvari „deszkabudi” rekonstrukció, hasonlóan az udvar közepén álló gémeskúthoz.

A fonott sövénykerítéssel körbevett porta nö­vény­zete is figyelmet érdemel. A lakóház mögött szilvás húzódik meg, legnagyobb részt aprószemű Nemtudom fajtájú szilvafákkal. Régi fajtákat termő körtefák, meggyfák, a szokásosnál jóval nagyobb termésű, papírhéjú dió („tökösdió”) egészítik ki a gyümölcsöst, de láthatjuk itt a hajdani parasztporták elengedhetetlen fafajtáját, az eperfát is.

 


Paszabi földház



Sövénykerítéssel (a szomszédos besztereci portánál nádkerítéssel) körbevett dombocskán áll a Paszabról áttelepített földház, melynek fő érdekessége, hogy bár 1871-ben épült, mégis a korábbi évszázadok házformáját reprezentálja. Ez az épület átmenet a földbevájt kunyhó és a fennálló falú lakóházak között. Első része 70-80 cm-re a föld felszíne alatt van, így falai kívülről nézve egészen alacsonyak. Hogy mégis kiegyenesedve lehessen járni benne, a nádtető belső oldalának egy részét is betapasztották, így mintegy a padlástérből elvéve, a helyiségek födémét belülről megmagasították. A tapasztás miatt a fal és a padlásdeszkák között íves kiképzés alakult ki.

A pitvar bal hátsó sarkában, a kemence fűtőnyílása előtti teret sárból készített tüzelőpadka foglalja el. Ezen vas háromláb („drájfusz”) szolgált a nyílt tűzön való főzésre. A padka előtt földbevájt, körte alakú gabonásverem szájnyílása látszik. Itt őrizték a megtermelt „életet” a tolvajoktól.
Körben a konyha falán színes, kézzel festett virágmintás, hullámvonalas díszítés látható. Ez – a vidékünkön szokatlan – megoldás egyidős az épülettel; bár a falat az évtizedek során többször is fehérre átmeszelték, a felkutatott eredeti állapotot állítottuk vissza.

A helyiség berendezése főleg konyhai eszközökből áll. A bal sarokban lévő stelázsin cserépcsuprok és -korsók, szűrőtál, zománcos főzőedények találhatók. A szemközti kredencen a régi háztartások elmaradhatatlan eszközei, a mángorló és más eszközök láthatók. A gerendáról pataki virágos tányérok, a házigazda borotválkozás alkalmával használt fenőszíja és más eszközök lógnak. Az ablak előtti sarokban a szobából kiszorult, geometrikus díszítésű ácsolt láda áll, mely ottani funkcióját elveszítve később élelmiszer és gabona tárolására szolgált.

A szoba a benne élők szegényparaszti életmódjáról árulkodik. Berendezését már az 1930-as évekből is ismerjük (Kiss Lajos néprajzkutató rajzokkal illusztrált cikket írt a megye földházairól), s az épülettel együtt megvásárolt bútorokat ennek alapján tudtuk elhelyezni. A bal sarokban sárból készült vesszővázas búboskemence szolgált a helyiség melegítésére. Padkája rongypokróccal letakart ülőalkalmatosság. Az egyszerű bútorokat (két ágy, asztal, karosláda, székek és a menyasszony hozományához tartozó, ruhák tárolására szolgáló ládák) kiegészítik és színesebbé teszik az ún. törökmintás ágyterítők, a szedett mintájú abrosz és a díszes törülközőtartó.

Az épülethez később toldott paticsfalú kisebb helyiség eredetileg istállóként szolgált egyetlen tehén számára. Később kamraként használták. Jelenleg a házban élő család kiegészítő foglalkozásként űzött tevékenységét, a kosárfonás munkamenetét és eszközeit mutatjuk be a helyiségben. Egy érdekes eszköz is helyet kapott itt: ez a sárhajó (fatörzsből kivájt csó­nak alakú eszköz, mely elé sá­ros időben lovat fogtak, s úgy közlekedtek vele az utcákon).