Nyíri mezőségi tájegység

A Nyírségtől nyugatra fekvő terület neve majdnem ismeretlen a néprajzi szakirodalomban, pedig az már a 18. század közepén felbukkant egy dézsmajegyzékben mint a Nyírséggel egyenrangú tájnév. E kistájat, amelyhez csupán néhány község: Tiszadada, Tiszadob, Tiszaeszlár, Tiszalök, Tiszanagyfalu, Tiszavasvári – a régi Tiszabüd és Szentmihály – és egyes kutatók szerint Polgár tartozik, földrajzi és néprajzi ismérvek alapján is megkülönböztethetjük a Nyírségtől. A természeti adottságok különösen Szentmihály térségében a hortobágyihoz hasonló nagyállattartásnak kedveztek, az állattartás pedig egy sajátos, az itteni települések majdnem mindegyikénél megfigyelhető ólaskertes települési rendet hozott létre. A török pusztítás nyomán megindult pusztásodást a 18. században Szentmihály határában az alföldihez hasonló tanyás rendszer létrehozásával számolták fel.

  

Tiszadobi porta


E tájegységet bemutató portánk épületeinek nagy része Tiszadobról származik. Az utcai fedeles kiskapu a hasonló tiszadobi építmények egyik legszebbike volt. A hatalmas tölgyfaoszlopokat összekötő szemöldökfán a készítés időpontja („Készült 1877”) olvasható. A robosztus, tölgyfából faragott kerítésoszlop szintén ugyanannak a portának az utcai kerítését díszítette. Mivel portánk eredeti helyén saroktelek volt, az istálló az utcafrontra, annak háttal épült. A kétosztatú, istállóhelyiségre és nyitott szekérszínre tagolódó, vályogfalú épületet nádtető fedi.

 A telekhatáron álló, deszkapalánk mögött magasodó, nádfedeles lakóház feltehetően a 19. század közepe táján készült, elől csonkakonttyal, hátul eresztett véggel. Utcai deszka tűzfalát szív alakú szellőzőnyílások díszítik. A vályogból épült ház udvari homlokzata előtt tornác húzódik, s ennek faragott faoszlopai a bejárati ajtó előtt diadalívszerű kiképzést kaptak.

A háromosztatú épület (szoba+pitvar+kamra) helyiségeiben érdekes tüzelőberendezések láthatók: a pitvarban, a hátsó fal mellett rakott spór, a szobabéli kemence ide torkolló fűtőnyílása előtt katlan áll. Az összes tüzelőalkalmatosság füstjét a szobai közfal előtt magasodó tágas kémény gyűjti össze. A szobában, a bejárati ajtó mellett vesszővázas búbos kemence látható, ennek padkájára rakott spórt építettek.

A helyiségek bútorzatát az épülettel együtt vásároltuk meg és eredeti rendjük szerint állítottuk vissza. A nagyméretű szoba a hagyományos parasztszoba berendezésének megfelelően sarkos elrendezésű. E lakásrend következtében a helyiség két – egymástól eltérő jellegű és funkciójú – térből áll: a munkatérből és a kultikus térből. A munkateret a bejárat mellett lévő tűzhely és annak környéke képezi. Itt helyezkedik el a kecskelábú asztal és ez a színtere a mindennapi munkának is. Ez volt az öregek, gyerekek, nők tartózkodási helye.

A kultikus tér a kemencével rézsúton szemközti sarok, vagyis az ott álló asztal, a sarokban elhelyezett karoslócák (szegletükben a gyékényből font fedeles kenyértartóval) s az üveges szekrény. Ide tömörítették a lakásdíszítő elemeket (fényképeket, tükröt stb.) A falak mentén párhuzamosan helyezkednek el az egyszerűbb, mindennapi hálóhelyül szolgáló ágyak és a dikó. A szobában egy kisszéken áll a katonaláda, ebben tartották a család iratait, régi újságokat, fényképeket. A bútorok nagy része egyszínű, barnára festett asztalosmunka. Kiemelkednek közülük a szecessziós stílusú, esztergált díszítéssel készült karoslócák, de találhatók itt egyszerűbb, házilag készült darabok is (kecskelábú asztal, dikó, kisszék).

A konyha (pitar) berendezési darabjai a karoslóca, asztal, kredenc, jobbra a sarokban egy asztalszék. Mivel az épületben nyári időszaknak megfelelő állapotot mutatunk be, a használati tárgyak és a konyhai eszközök nagy része ebben a helyiségben található.

A pitvar bal oldali részéből nyílik a kamra. A zsúfolt helyiség a házigazda birodalma. A gyalupad és a szerszámok sokasága egy ezermestert idéznek. A gerendákra akasztott kampókon csizmák, zsákok, olajos korsók s megannyi használati tárgy, eszköz lóg. Az itt bemutatott halászati eszközök a Tisza mellett élő lakosság majd minden rétegét érintő kiegészítő foglalatosságát érzékeltetik.

 A ház mögé egy kétfiókos, nádfalú faragószínnel egy tető alá vont deszka disznóólat, a házzal szemközt pedig egy vésett kútágast állítottunk fel. Valamennyi épület Tiszadobról származik. A telket keresztben lezáró, mindkét végén kontyolt, nádtetős, deszkafalú szín Tiszavasváriból került a gyűjteménybe. Benne mezőgazdasági eszközök, szerszámok láthatók. Az épület mögött kezdődő kertben a majd minden mezőségi településre jellemző szőlőültetvény található.

 A porta bal oldali sövénykerítése előtt húzódó, cseréppel fedett szín érdekes eszközt rejt: a Tiszából Tiszabecsnél 1990-ben kiemelt csónaktest 12 és fél méter hosszú, egyetlen tölgyfából kifaragott, párját ritkító darab. A C-14-es módszerrel megállapított készítési ideje a 15. század. Valószínűleg egy valamikori vízimalom részét képezte (ez volt a malom tengelyvégét víz fölött tartó csónak a „tombác”, melyhez analóg adatot a Szamosról ismerünk). Bizonyára egy áradás során süllyedhetett el a folyó felső szakaszán.

Nyírségtől nyugatra fekvő terület neve majdnem ismeretlen a néprajzi szakirodalomban, pedig az már a 18. század közepén felbukkant egy dézsmajegyzékben mint a Nyírséggel egyenrangú tájnév. E kistájat, amelyhez csupán néhány község: Tiszadada, Tiszadob, Tiszaeszlár, Tiszalök, Tiszanagyfalu, Tiszavasvári – a régi Tiszabüd és Szentmihály – és egyes kutatók szerint Polgár tartozik, földrajzi és néprajzi ismérvek alapján is megkülönböztethetjük a Nyírségtől. A természeti adottságok különösen Szentmihály térségében a hortobágyihoz hasonló nagyállattartásnak kedveztek, az állattartás pedig egy sajátos, az itteni települések majdnem mindegyikénél megfigyelhető ólaskertes települési rendet hozott létre. A török pusztítás nyomán megindult pusztásodást a 18. században Szentmihály határában az alföldihez hasonló tanyás rendszer létrehozásával számolták fel.