Hagyományos növénytermesztés

A múzeum a tájra jellemző növények bemutatásával azt szeretné elérni, hogy egyrészt megőrizze a régi gyümölcsfajtákat, a szántóföldi, konyhakerti és gyógynövényeket, másrészt eredeti körülmények között termelve azokat a hagyományos betakarítási, növényfeldolgozási és tartósítási eljárásokat a gazdasági évhez fűződő ünnepek és bemutatónapok alkalmával a látogatók szeme láttára és közreműködésével tegye „életszerűvé”.

Az egyes portákhoz tartozó „kerteket” a tájra jellemző növényekkel ültetjük be. A tiszadobi portán különféle, már a filoxéravész után meghonosodott szőlőfajtákat termesztünk, s dolgozzuk azt fel az őszi ház körüli munkák egyik eseményeként. A pócspetri portán a nyírség legjellemzőbb növényei, a dohány, a krumpli, a cirok, a paszuly, a tengeri és a sütőtök kapnak helyet. E növények egy részét a „Kóstolja meg Magyarországot!” program keretében használjuk fel, más részük a tengerifosztó alkalmából kap szerepet. A tirpák porta mögötti területen rozsot termesztünk, amit a nyárközépi aratónapon ünnepélyes körülmények közepette aratunk le és csépelünk ki.

A temetőcsősz portáján a Szatmárra jellemző kendert termesztjük. Ennek betakarítása és feldolgozása több fázisban történik az ősz során. Ugyanezen porta kiskertje a gyógynövények termelésének színtere. Az itt termett sáfrány, bazsalikom, kakukkfű stb. szárítva és kicsomagolva az őszi vásárokon talál gazdára.

A konyhakertnek az anarcsi porta ad helyet. A napraforgó kóróval körbekerített területen termelt hagyományos növények (mák, karalábé, hagyma, kapor, sárgarépa, petrezselyem stb.) nagy részét a szerdánkénti gasztronómiai bemutatókon használjuk fel.

Minden ház előtt kiskertet kerítettünk el, ahol a paraszti egynyári és évelő virágok valamint bokrok kaptak helyet. A gyöngyvirág, pünkösdi rózsa, tulipán, jácint, nárcisz, pletyka, hajnalka, petunia, liliom, büdöske stb. egész nyáron színpompás szőnyeget alkotnak, míg a fás szárúak (orgona, labdarózsa, jázmin stb.) a virágzás után zöld leveleikkel élénkítik a kerteket.

A portákon a hagyományos, régi fajtájú gyümölcsfák már régóta teremnek. Az Újfehértói Fajtakísérleti Intézettől még az 1970-es évek végén kapott ősi gyümölcsfajták (batul, kormos és nyári piros alma, búzával érő körte, birsalma, Nemtudom és Besztercei szilva, eper stb.) magról, vadon nőtt dió- és meggyfákkal egészülnek ki. A termés egy részét a látogatók fogyasztják el, a lehulló gyümölcsből pálinka készül.

Nem feledkeztünk meg más, nem gyümölcséért ültetett fákról sem: a honfoglalás idején már itt talált fehér nyár, tölgy, fűz és nyírfa mellett a csak a 18. században meghonosodott, de ma már a Nyírségben szinte „őshonosként” számon tartott akác egyedei is szép számmal tenyésznek múzeumunkban. Az árokparton és a temető mellett növő bodzát és kökényt csak a teljesség kedvéért neveljük.